A sebezhetőség nekem az, amikor felvállalom, mit is érzek a játszmák, a védekező mechanizmusok burka alatt. Aztán egy következő szint, amikor ezt felvállalom más előtt is, az előtt, akivel épp zajlik valami olyan, ami előidézte az érzelmet, felbolygatta az adott szükségletet, beindította az elhárító mechanizmust.
Partner: A megrendelő cég az szeretné, ha személyesen tartanál tréninget tavasszal. Vállalod?
Én: Persze, a megfelelő óvintézkedések mellett.
Közeledve a tervezett megvalósításhoz.
Partner: Kérlek, küldj időpontokat!
Dilemmázom, hogyan is oldjam meg, hogy fokozatosan terheljem magam és a családom egy covid fertőzés után, miközben eleget teszek a kötelezettségemnek. Milyen óvintézkedések is nyugtatnának meg jelenleg? Ami látszik ebből, hogy nem egyből küldöm a dátumokat, hanem egy partneri emlékeztetés után. Érik az egyeztetés az ügyféllel a tréning előkészítése kapcsán. Ügyfél nagyon kedvesen fogadja a kezdeményezésem, online találkozunk.
Én: Milyen óvintézkedéseket terveztek a személyes tréning kapcsán?
Ügyfél elmondja! Érzem, nem az, amit szerettem volna hallani. Nem nyugodtam meg. Viccelődöm, elmondom máshol, milyen plusszokat vállalt a megrendelő, meg én is. Elmondom, hogy 95%-ban online dolgozom 1 éve. Kerülgetem a forró kását, de lassan kimondom a félelmeimet, a konkrét igényeimet.
Ügyfél: Ezt sajnos nem ígérhetjük, de valójában a csapat nagyrésze is online tréninget szeretne.
Bennem sok minden zajlik a beszélgetés után. Nagyon szimpatikusak. Lelkiismeretfurdalásom van, kimondtam, hogy legszívesebben online tréninget tartanék. Az ügyfél oldalon sem egységes az álláspont. A Partner az Ügyfél kérésére a személyes tréninget vállalta, velem. Én is vállaltam, még akkor, amikor nem voltunk a 3. hullámban.
Egyik részem: Mi lesz így a szavahihetőségemmel? Elesik a Partner a megbízástól, miattam. Én is elesek tőle. Csalódást okozok. Hogy lehetek ilyen paragép?
Egy másik: Nagy teremben leszünk és kevesen. Csak kibírom a maszkban. Veszek majd plexis védőt is.
Egy harmadik: Most komolyan az egészségemmel játszom?
Ezután jön a Partnerrel való egyeztetés.
Partner: Aggódsz? Mi kevésbé aggódtunk, amikor átestünk rajta, hiszen utána védett vagy.
Érződik nem örül, nem teljesen ért, de próbál megértő lenni. Én végül kiállok magamért és vállalom, hogy ez az egész folyamat hatására letisztázódott bennem, akkor szeretnék személyes tréninget vállalni, ha meglesz a 2 oltásom. Ez le is írom. Úgy könnyebb. Nem lett belőle semmi baj. Sőt, utána felszabadultam. Az „újranyiladozáshoz” van egy határozott álláspontom. Rendben vagyunk a Partnerrel is, az Ügyféllel is.
Én reggel a Férjemnek: Megtervezzük a mai feladatokat? Ki, mikor, mit?
Férjem: Persze.
Én: Hát figyelj, meg kell írni egy ajánlatot, felvenni egy videót, megírni az eltérő nézőposztot, végigtervezni az xy projektet, és lesz meeting a csapattal, és két coachingom is.
Férjem: Ennek a fele fér bele a mai napba, kb. a személyes jelenlétet kérők a többi teendőnk mellett.
Én: Most miért mondod ezt? Nem hiszem, csak hatékonynak kell lennünk.
Férjem: A tapasztalatok alapján mondom ezt…
Én: Nem értem. Álmodozunk nagyokat, de amikor meg a hatékonyság van porondon, akkor olyan lazán vesszük.
…és aztán veszekedtünk egyet. Nem volt a helyzetben feloldás, nem jött azonnal a felismerés sem, hogy mi történt. Egyedül voltam, dühös és csalódott. A Férjem is.
Aztán később…délután.
Férjem: Nálam az nyomja be a gombot, ha ráfeszülsz a 24 órára.
Igen, ráfeszülök, és olykor nem is veszem észre, hogy rajtam van a maximalizmus páncélja (ala Brené Brown – Bátraké a boldogság 4. fejezet), ami alatt ott van egy csomó igény. Ezeket az igényeket nem is mindig veszem észre, vagy elnyomom őket. De van olyan is, hogy azt szeretném legyen a másik gondolatolvasó, és mindegy mit mondok, Ő értsen meg.Az ominózus reggelen ilyesmik voltak a felszín alatt:
- ’Segíts nekem átgondolni ezt a napot, de előtte hadd mondjam el mennyi mindent lenne jó megcsinálnunk.’
- ’Legyél velem kicsit ebben a feszültségben, dilemmában.’
- ’Csalódott vagyok, hogy nem haladtam az elmúlt napokban úgy, ahogy elterveztem.’
- ’Szeretnék ma szuperhatékony lenni.’
- ’Amúgy szívesen lennék egész nap a kertben is a gyerkőccel.’
- ’Ne mutass egyből tükröt, mert az nagyon kemény és olyan távolra lök Tőled, de leginkább magamtól.’
Mindeközben a másik oldalon is zajlott a Férjem saját sztorija. Jó, hogy megtette az első lépést felém a nyomógombos mondattal.
Van, hogy az történik, mint azon a reggelen, de van olyan, hogy valamelyikünk bátrabb és nagyobb a bizalma magában vagy a másikban és nem megyünk el a veszekedésig. Elhisszük, hogy érvényes, és hogy elég jók vagyunk akkor is, ha épp dühösek vagyunk, ha épp nem tudjuk, mit is szeretnék, ha épp nem lesz minden kipipálva aznap. Nekem például beválik, ha kihangosítom, ami épp zajlik bennem, közben kirajzolódik magamnak is, épp mire van szükségem, mit szeretnék, mit érzek. A másik pedig ilyenkor belát a páncél alá, aminél nincs is nagyobb kincs sokszor egy-egy kapcsolatban. Akár párkapcsolat, akár ügyfélkapcsolat, akár vezető és beosztott kapcsolat.
Neked mi a nyomógombod? Milyen páncéljaid vannak? Mi segít felvállalni, ami alatta van?
