Barion Pixel

Bizalom? Hit? Önbizalom?

Vajon el lehet engednünk ezt a hármasságot?

Ha hiszek abban, hogy a másik megcselekszi amit ígért, akkor valójában bízom benne. Ha bízom benne, akkor elhiszem, amit mond. Ha nem bízom magamban, nem fogom elhinni, hogy tisztel annyira, hogy megcselekedje, amit ígér. Tehát ha nem bízom magamban, nem fogom elhinni, hogy bízhatok a másikban. Ha bízom magamban, akkor tudok bízni a másik emberben is.

Tudsz követni?

Van itt egy régi kísérlet, amit legtöbben mályvacukor kísérletként ismerünk. Megvan? Az 1960-as években egy Walter Mischel nevezetű pszichológus végezte el négyéves gyerekekkel. Ezeket a gyerekeket leültette egyenként egy asztalhoz, amin egy darab mályvacukor volt elhelyezve, és megígérte nekik, hogy kapnak még egyet, ha megvárják amíg visszajön az ügyintézésből. Néhány gyermek rögtön megette a mályvacukrot, néhányan pedig akár húsz percig is képesek voltak fölötte ülni anélkül, hogy hozzányúltak volna.

Később a kutatók megállapították, hogy azok a gyerekek, akik nem nyúltak – vagy később nyúltak – a mályvacukorhoz, megbízhatóbbak, önállóbbak és magabiztosabbak voltak, mint azok a társaik, akik azonnal elragadták az édességet.

Ugyan ez a kísérlet nem feltétlen a bizalomról szólt, inkább a késleltetett kielégülés képességét elemezték, mégis itt van a bizalom, mint titkos összetevő. Ez az összetevő pedig a gyermeknek előzetesen tett ígéretek. Hiszen ha a neki tett korábbi ígéreteket a szülője, vagy bárki más megszegte, hogyan bízhatna abban, hogy egy vadidegen majd ad neki még egy cukorkát? Tehát a késleltetett kielégülés, amit a kutatás vizsgált valójában a gyermek felnőttbe vetett bizalmát is vizsgálhatta volna.

A bizalom egy irgalmatlanul törékeny dolog. Törékeny, mint a tojáshéj, és egyetlen félresiklás összetörheti. Vegyük például a koronavírus kálváriát, ami most körülöttünk van. Bíztunk abban, hogy egy olyan világban élünk, ahol bármit megtehetünk. Bárhová utazhatunk, bárkivel bármikor találkozhatunk, bármit elérhetünk. Erre jött ez az apró kis bigyó, és megmutatta nekünk, hogy bizony őrülten sebezhetőek vagyunk, és az a bizalom, amit a világba vetettünk, nincs többé.

bizalom

Vajon amikor megbízunk valakiben, vagy valamiben, akkor lehetséges, hogy a sebezhetőségünket vállaljuk fel?

A bizalom alapvető esszenciája az életnek. Bizalom nélkül elviselhetetlenné válik a létezésünk. Állandó harc a paranoiával és a fenyegető katasztrófával szemben. Bizalom nélkül nincsenek kapcsolatok, nincsenek barátságok, csoportok, párkapcsolatok, gyerekek, fejlődés, élet. Nincs semmi, amiben egy leheletnyi intimitás előfordulhat.

Gyanítom, hogy több házasság megy tönkre a bizalom hiánya miatt, mint a tényleges hűtlenség miatt. Sokszor maga a bizalmatlanság hajszolja bele a másik felet magába a hűtlenségbe.

És mi van a szervezetekkel?

A bizalom nélküli szervezet tele lesz intrikával, hátba szúrással, rosszindulatú pletykával, félelemmel és paranoiás gyanakvással. A magas fluktuációt inkább ne is említsük, és tovább gondolva totálisan instabil lesz magának a szervezetnek a létezése is.

Ha olyan vezető keze alatt dolgozol, aki nem bízik abban, hogy az emberei jól csinálják a feladataikat, előbb utóbb a kiégés határára fogsz kerülni. Meg fog őrjíteni a folyamatos kontrollal, az elnyomó attitűddel. Azzal, hogy mindent meg akar helyetted csinálni, azután pedig sajnáltatja magát, neki mennyi dolga van.

Ha pedig Te magad nem bízol a vezetődben, folyamatos félelemben fogsz élni – bizonytalanság, kritika, cinizmus, demotiváltság fogja jellemezni a működésed.

Azoknak a kollégáknak, akik nem bíznak egymásban, több időt kell majd azzal tölteniük, hogy vigyázzanak magukra, mint hogy hasznos munkát végezzenek.

Vezetőként pedig ha nem bízol a csapatodban, akkor kit vezetsz, és hogyan vezetsz? Állandóan ellenőrizned kell őket, vagy éppen helyettük kell a munkát elvégezned. Elhavazódsz, elfáradsz, kiégsz.

Vajon biztos, hogy el kell helyettük végezned? Vajon biztos, hogy ők nem képesek rá? Ha mindezt elengednéd, mennyi plusz időt találnál hirtelen a napodban? Mennyi munkahelyi nyomás tűnne el? Mennyi energiát tudnál adni magának a vezetői létnek, ami a Te feladatod?

A bizalom körforgását bizalommal, és a bizalomra való rászolgálással fogod tudni beindítani. Valakinek el kell ezt kezdenie. Hogyan? Például egy bizalmi cselekedettel. Tégy arról, hogy bízzanak benned! Nincs értelme arra várni, hogy a másik tegye meg az első lépést. Ők rád várnak. A másik ember jó érzékébe, képességeibe, őszinteségébe vagy elkötelezettségébe vetett feltétel nélküli hit tudatos cselekedetére van szükség ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon.

Vajon megeshet, hogy a bizalmad néha tévesnek bizonyul? Természetesen. Az élet nem tökéletes, és néhány ember nem megbízható. De a bizalomra való hajlandóságod növelése összességében pozitív előnyökkel jár. Megnyugodhatsz, lelassulhatsz, elsimulhatsz.

Írásom nagy része öntudatlanul is a bizalom hiányára fókuszál maga a bizalom helyett. Tényleg ilyen világban élünk? Úgy vélem, igen. Sajnos bizalmi válságban van a társadalmunk. Viszont ezen lehet javítani! Ki lehet gyógyítani a világot a kóros bizalmatlanságból. Valahol el kell ennek a folyamatnak kezdődnie.

Miért ne épp te kezdenéd el? Miért ne mi kezdenénk el? És miért ne pont ma? Van vesztenivalónk?