A karrierem egy multinacionális vállalatnál kezdődött 21 évesen gépkezelőként. Első gyermekem megszületése valamit átkattintott bennem – a „haverok – buli – fanta” életformát felváltotta valami más… valami, ami már nem csak rólam szólt… és nem is egy másik felnőttről, hanem valakiről, aki nem tud gondoskodni magáról… szüksége van rám… észrevétlenül kúszott be az életembe a felelősség és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele…
A belső iránytűm azt súgta, hogy jól kell végeznem a munkám ahhoz, hogy az anyagi hátteret biztosítani tudjam a családnak. Igyekeztem folyamatosan fejlődni, nyitottan állni minden újhoz, ami újabb és újabb előrelépést eredményezett a karrieremben, így az első munkahelyemen – távozásom előtt – 150 ember dolgozott az irányításom mellett – 30 éves voltam akkor.
Visszagondolva erre az időszakra felmerülnek bennem a kérdések:
Ilyen fiatalon hogyan lehet képes egy vezető hatni a nála sokkal idősebb / tapasztaltabb emberekre? Mitől követik azok is, akik korábban tanították? Miért tesznek eleget a kéréseinek azok, akik akár a szülei is lehetnének?
Akkor fogalmam sem volt… de büszke voltam rá!
A vezető, a vezetői lét – legyen az a családban, vagy a munkahelyen, a sportban, vagy az iskolában – nekem ma már elválaszthatatlanul kapcsolódik a hitelességhez.
Akár gyermekeim apjaként, akár munkahelyi kollégáim vezetőjeként, de a sakk egyesület csapatkapitányként, vagy edzőjeként is óriási jelentőséget tulajdonítottam és tulajdonítok ma is annak, hogy viselkedésemmel olyan értékrendet képviseljek és mutassak meg, amit jó érzéssel látnék viszont azoktól, akikkel a fenti szerepeimben kapcsolatban voltam és vagyok.
Az interneten böngészve a hitelességgel kapcsolatban – néhány számomra hangsúlyos példát kiemelve – az alábbiakat találtam:
– ellenőrizhető, azonosítható forrás
– megbízhatóság
– testbeszéd, a kimondott szavak és a tettek fedésben vannak (őszinteség magamnak és másoknak)
– önmagunk és a környezetünk (beleértve a másik ember) elfogadása
– saját érzéseink, szükségleteink ismerete és kommunikálása
– oda-vissza információ áramlás
– átláthatóság
– sebezhetőség felvállalása
Csupán ez a néhány példa egyértelművé teszi számomra, hogy ijesztően nagy fába vágja a fejszéjét, aki a hitelességet ki szeretné tűzni a lobogójára.
A hitelesség felé – szülőként, coachként és vezetőként egyaránt – kizárólag az önismeretet látom az egyetlen járható útnak.
Milyen érdekes egymás mellé tenni a két állításomat:
1. 30 évesen oly hiteles tudtam lenni, hogy képes voltam 150 különböző nemű, korú, végzettségű ember vezetésére…
2. kizárólag komoly önismereti munka árán tud az ember hiteles lenni…
Hogy is van ez?
Őszintén hiszem, hogy mindkét állítás igaz, a tudatosság szintje azonban különböző.
30 éves koromban az őszinteségem, a kollégáim tisztelete, a sebezhetőségem és nem-tudásom felvállalása a személyiségemből jött. Nem tudtam mit miért csinálok, sőt azt sem tudtam igazán, hogy csinálok VALAMIT… jöttek a feladatok, a kihívások és tettem, amit a hitem szerint tennem kellett… igyekeztem jól kapcsolódni / törődni az emberekkel… működött…
Az szakmai fejlődésemmel, a megszokott munkahely és társaság elhagyásával egész más ingerek értek, amelyek addig számomra ismeretlen reakciókat váltottak ki belőlem… nem értettem őket… ahogy azt sem, hogy miért nem érti szinte senki az emberekkel és velük történő együttműködéssel kapcsolatos nézeteimet…
Igyekeztem még többet tanulni, hasonló gondolkodású vezetőket keresni, kipróbálni gyakorlatban a tanultakat, javítgatni a módszereket. Rengeteget tapasztaltam mindenről IS, mégis hiányzott valami…
Nem tudtam mi kell még, de azt határozottan éreztem, hogy a könyvekből és az internetről ezt nem fogom megszerezni.
2015.08.20-án az első coaching folyamattal aztán elindultam egy olyan intenzív önismereti úton, ami most is tart és biztosan tudom, hogy soha nem lesz vége.
Azóta részt vettem több coaching folyamatban, magam is coach lettem, rendszeresen hívom a terápiát is segítségül, rengeteg tanulok a mentor coachingokból, sőt mostanában az előbbiekkel párhuzamosan az autentikus mozgás eszközével igyekszem még többet megtudni magamról.
Ma már tudom, hogy annak idején ÉN voltam a hiányzó puzzle – SAJÁT MAGAM ismerete, a tudatosság hiányzott.
Hosszú utat tettem meg idáig, ám minél jobban megismerem magam annál pontosabb az iránytűm, tisztább a motivációm, ezzel együtt egyre több képesség elsajátítására jelenik meg az igény és folyamatosan gyűlik az evidencia arra, hogy a hitelességem különböző szintjei mindvégig jelen voltak és vannak.
Büszke vagyok, hogy a Vagány Vezető Program coachaként részese lehetek a TE utadnak és a TE hitelességedhez kapcsolódó tudatosságodnak.