Nekem az önismeret egyfajta számvetés. Milyen időszerű így év elején – mindig az!
Megállok, átgondolom. Elmerülök magamban. Eljátszok a gondolataimmal. Lejátszok helyzeteket újra, meg újra, meg újra. Lejátszom így, meg úgy, meg amúgy is. Agyalok. Elemzek. Utána járok. Hol csendben egyedül, hol bevonva másokat. Beszélgetek, vitatkozom, olvasok, nézek, tanulok. Megértek dolgokat. Nem értek meg dolgokat. Vagy nem fogadom el, amit látok, hallok. Vagy nem tudok szembenézni még azokkal. Vagy nem akarok. De mindeközben egyre jobban jóban leszek magammal és a körülöttem lévőkkel. Kiismerem, megtanulom magamat. Lehetőséget adok magamnak a változásra, vagy a tudatos nem változtatásra.
Megállunk, átgondolunk. Elmerülünk magunkban. Eljátszunk a gondolatainkkal. Lejátszunk helyzeteket újra, meg újra, meg újra……… Kiismerjük, megtanuljuk magunkat. Lehetőséget adunk magunknak a változásra, vagy a tudatos nem változtatásra.
Szerintem az önismeret bennünk van, egyénileg is és csapatszinten is. Mindenkiben. Csak úgy magától. Azt is gondolom, hogy az igény is mindenkiben benne van, hogy megértse magát, magukat hogy mikor miért, mit, hogyan tesz, vagy nem tesz.
A kérdés talán az, hogy hol váltja fel a bennünk lévő természetes voltát a tudatosság? Mikor leszek, leszünk kellően kíváncsiak, hogy foglalkozzunk ezzel? Vagy mi váltja ki belőlünk az erre való odafigyelést? Amikor akkor is számot vetünk, azaz próbáljuk megismerni, kiismerni magunkat, amikor az kellemetlen.
Nekem ebben sokat segítenek a szeretteim, a barátaim, kollegáim, ügyfeleim, a nem szeretteim, a felebarátaim, akiktől reakciókat vagy visszajelzéseket kapok, és segítenek vadidegenek is, akikkel belesodródom helyzetekbe. Ezek a reakciók, visszajelzések, helyzetek tükröt tartanak nekem, amibe olykor nehéz belenézni, de olyan jó, amikor rájövök valamire magam kapcsán és van magyarázat és megértés, és megoldás és tanulás. Ez által jól vagy jobban tudok hatni a környezetemre és viszont. Hálás vagyok magamnak hogy ez nekem elég fontos és döntöttem, hogy ezzel foglalkoznom kell, ami sokszor jól eső, de sokszor keserves.
Felszabadító érzés, amikor valakit eleinte hibáztatsz valamiért és rájössz, hogy te mit csinálhattál volna, és csinálhatsz ezután másképp, hogy mindkettőtöknek jobb legyen. Ettől helyére kerülnek a dolgok. A minap volt egy baráti beszélgetésem, valaki hozzáállására panaszkodtam. A barát egy más megvilágításba helyezte a dolgokat és rájöttem, hogy én hol „rontottam el” abban a szituációban – illetve hasonló helyzetekben korábban is -, és hogyan kell másképpen viselkednem ilyen helyzetekben, hogy az előre mutató legyen. Helyreállt bennem a béke. Jó tanulás volt.
Valószínűleg nem véletlen, hogy az önismeret, mint fogalom és ennek gyakorlati megközelítései sok tudományos modell kiindulópontja, legyen az filozófia, pszichológia, szociológia vagy vezetéselmélet. Sok féle segítség elérhető a témában, válogathatunk kedvünkre.
Magánemberként és coachként is hiszem, hogy minél többen, többet foglalkozunk az önismerettel – egyéni és csoport szinten -, annál jobb lesz a világ!
