Hitelesség felhangoló
Mit jelent nekem a hitelesség?
Az elmúlt napokban rengeteget gondolkoztam erről és hosszú beszélgetésekbe gabalyodtam a fogalom kapcsán. Készülünk egy meetup-ra ahol a vezetői, a szervezeti hitelesség a fókusz. Próbáljuk még jobban megérteni, kézzel foghatóvá tenni a fogalmat, és még így is nehéz letisztultan, összeszedetten írni erről, mert gondolat, érzés kavarog bennem, amik talán összeálltak eggyé, talán nem; mindennap jön valami új felismerés, valami pedig letisztul. Most itt tartok, szeretettel adom!
Azt mondom: „Nekem ez az ember hiteles!” „Hitelesen mutatja be a témát ez a film.” „Hitelesnek gondolom az itt leírtakat.” „Hitelesnek tartom ezt a céget.”
Azaz elhiszem, amit hallok, látok, olvasok, tapasztalok. Számomra igaznak tűnik az az ember, az a film, az az írás, az a cég. Elfogadom amit csinál, mutat, mond, nyújt, sőt beengedem a világomba az aktivitását, kapcsolódom hozzá.
A hitelesség látható, érezhető, hallható, tapintható, tapasztalható. Amikor ott van, ráismerek. Mégis rengeteg a kérdésem most, amikor a vezetés kapcsán kognitív szintre emelem a témát.
Kérdések a hitelességről
Hogyan és miből látom, érzem, hallom, tudom, hogy ott van, hogy hiteles -e valaki vagy valami? Mit jelent ez a fogalom nekem magánemberként, és mit jelent szakemberként? Szét lehet –e egyáltalán választani a szférákat?
Valaki vagy hiteles, vagy nem az. És pont.
Vagy nem? Valamiben hiteles és valamiben nem? Egy jó vezető, az hiteles ember, vagy (csak) a vezetésben hiteles? Vagy a vezetésén belül szakmailag hiteles, vagy bizonyos megnyilvánulásában, egy-egy konkrét cselekvésben hiteles? Ha valaki hiteles, akkor mindenki szemében az?
Hitelességmorzsák rakódnak egymásra és egyszer csak elérik azt a pontot, amikor már azt mondom, hogy ő hiteles nekem? Elhiszem neki, amit mond, amit csinál. Hitelt adok neki. Van nálam kreditje, (jó pontjai, jóváírásai), mert már bizonyított. Megbízom benne a korábbi megéleseim, tapasztalásaim, információim miatt. Nem kételkedem benne. Kompetensnek tartom. Csatlakozom hozzá.
Vagy berobban a hitelesség érzése azonnal? Első látásre, érzésre tudom, hogy ő (ez) hiteles.
Vagy mindenkinek alapból jár a hitelesség megelőlegezése, ha nincs tudomásom az ellenkezőjéről? Erről nem vagyok meggyőződve.
És visszafele? Hogyan dől össze a hitelessége valakinek, valaminek? Össze tud –e dőlni? És újra lehet –e azt építeni? Láttam már példát mindkettőre.
Az én hitelességemtől a csapat hitelességig
Én akarok –e egyáltalán hiteles lenni? Miben akarok hiteles lenni? Kinek akarok hiteles lenni? Ez akarat kérdése? Veleszületett készség, vagy egyszer csak kialakul? Vagy tanulható? Tudatos választás, szemlélet, hozzáállás, vagy alkat kérdése?
Szerintem lehet ez egy elhatározás, egy döntés, hogy ez nekem fontos, én hiteles akarok lenni, ezért tanulok és tapasztalatot szerzek abban, amiben hiteles szeretnék lenni, illetve a gyakorlatban is megjelenítem az értékeimet. És bizonyára van, ami nem tudatosság kérdése, egyszerűen jól akarok valamit csinálni. Nem azért csinálok jól valamit, hogy hiteles legyek, hanem jól csinálok valamit és ettől hitelessé válok. Vagy még csak nem is akarom jól csinálni, csak élvezem és elmerülök valamiben és ettől válok igazzá, hitelessé. No és az is lehet, hogy egyáltalán nem csinálok jól valamit, de a fejlődési utamat, a tanulásomat felvállalva: ott tartok, ahol tartok, és ezzel adok hitelt magamnak másokban. Minden esetben ott van a tudás a képesség és a hit és a transzparencia. Nekem ettől válik teljessé. Nem akarok mást mutatni, mint ami van, amit tudok, érzek, gondolok, tapasztalok. Akárhol is vagyok benne.
Egy csapatban, sok hiteles ember között megszülethetnek a hitelkapcsolódások, amiktől egy közös világgá válhat a szervezet, és elfogadjuk azt, amit a másik csinál, azaz hiszünk, bízunk egymásban és elismerjük egymást.
Ez melós. Ezért tenni kell! Vezetőként is, csapattagként is.
