Barion Pixel

„Miért is kellene az önismeret? Úgy gondolod, nem ismerem magam? Negyven éve ebben a testben élek, szerinted nem tudom, ki vagyok? Én tudom a legjobban, ki vagyok! Te ne mondd meg, te nem ismersz!”

Hányszor elhangzik a fenti mondatok bármelyike egy-egy belső monológban, vagy éppen egy baráti beszélgetésben. Aztán jön egy esemény, ami miatt megtorpanunk, megállunk, lelassulunk, és úgy érezzük, most nagy a gáz. Innen nincs tovább. Tehetetlenek vagyunk, összeomlott az életünk, elváltunk, elvesztettük a munkánkat, legrosszabb esetben fizikai betegség ér minket utol.

Szerencsére manapság a csapból is a spiritualitás és az önismeret folyik. Szerencsére! Hiszen az az ember, aki ezekkel a fogalmakkal találkozik, hamarabb érezhet önálló késztetést arra, hogy elkezdjen dolgozni saját magán. Így lehetőséget kap arra, hogy szabaddá váljon anélkül, hogy bármilyen negatív kiváltó ok indítaná az útjára.

Nekem ez másképp volt. Az én önismereti utamat egy pánikbetegség indította el sok évvel ezelőtt. Erről majd máskor írok, ez a cikk nem erről szól.

Szerintem az emberek nagy százaléka harminc éves kora előtt nem is tudja, hogy létezik az a fogalom, hogy önismeret. Járunk kelünk a világban, jönnek szembe történések, és vagy elfogadjuk őket, vagy szenvedünk tőlük, vagy pedig észre sem vesszük őket. Nem vesszük észre, hogy a szembejövő rossz, valószínűleg a mi hozott anyagunknak a megtestesülése – spirituális berkekben úgy hívjuk: tükre – azért van, hogy ránézzünk a saját mintáinkra, feldolgozzuk, elengedjük azokat, és végül szabaddá váljunk.

Számomra az önismeret egyenlő a szabadsággal. A választás szabadságával.

Az önismeret nagyon széles skálán mozgó áramlás, amibe beletartozik a saját életszakaszaink ismerete, a családunk ismerete – megismerése, környezetünk feltérképezése. Mennyi mennyi családi titok lehet ránk befolyással, és nem is tudunk róla.

Lehet, hogy a cselekedeteid, amik téged vezérelnek, nem is a tieid? Lehet, hogy családból hozott minták – a szüleinktől kapott útmutatások – inkább tiltások, és parancsok, amiket öntudatlanul végrehajtunk? Hányszor kapod magad azon, hogy kimondasz egy közhelyet, és mintha a szüleid hangja csengne a saját füledben? Hányszor van olyan, hogy azért nem teszel meg valamit, mert épp valamely szülőd úgy tett, és nem akarod úgy csinálni? Ez így is van. Azok a mondatok nem a tieid, hanem az övéké. Azok a cselekedetek nem a tieid, hanem az övéké. Még akkor is, ha szándékosan az ellenkezőjét cselekszed annak, amit ők tennének.

Viszont ez nem biztos, hogy minden esetben rossz! Az önismeret, és az abból fakadó szabadság számomra azt jelenti, hogy képes vagyok azokat a mintákat amik szerint működöm megvizsgálni, és el tudom dönteni, mi az, ami előrevisz, és mi az, ami hátráltat. El tudom különíteni a belső hangokat attól, melyik az enyém, és melyik nem tartozik hozzám. Ez egy hosszú út, és talán egy véget nem érő tanulási folyamat.

Foglalkozhatsz gyerekkori traumáiddal, elkezdheted a szüleidet, felmenőidet hibáztatni, de mindig légy arra tudatos, hogy a saját életedért te felelsz. Azt amit kaptál a múlt, és nem azért kérsz segítséget, hogy a múlton rágódj, hanem azért, hogy elengedd és beleállj a saját életedbe.

Képzelj el egy hatalmas megállíthatatlan vonatot, ami hegyen, völgyön, viaduktokon, alagutakon keresztül száguld bele az ismeretlenbe. Az ismeretlenen keresztül pedig oda, ami a Te végzeted. Bármiben is hiszel, a sors, a halál, a megvilágosodás – egy a lényeg, hogy ugyanott van a vége. A vonatot nem tudod megállítani, nem tudsz kiszállni belőle. Semmire nincs ráhatásod – ez magától történik. Ez a vonat a Te életed. Egyetlen egy dologra van ráhatásod – ez nem más, mint a saját hozzáállásod. Eldöntheted, mit kezdesz a kapott helyzettel.

Dönthetsz úgy, hogy az ablakra tapadt arccal bámulsz kifelé és rettegve a haláltól tövig rágod a körmöd. Dönthetsz úgy, hogy rombolsz, másokat bántasz, felelősöket keresel és ordibálsz, hogy engedjenek ki. Vagy éppen dönthetsz úgy, hogy előremész a büfékocsiba, kérsz egy Gin Fizzt, és odamész dumálni az asztalnál ülő vidáman cseverésző társasághoz. Mindeközben jól érzed magad. Otthon érzed magad… otthon érzed magad a saját életedben…

Ezzel az izgalmas képpel szeretném reprezentálni azt, hogy az önismeret számomra a választás szabadságát jelenti. Azt, hogy történhet a világban bármi. Beszélhetünk a Covidról, vagy csupán a kint szakadó esőről. Az, hogy Te hogyan éled meg, hogyan állsz hozzá, ebből a hozzáállásodból mit mutatsz meg másoknak – az a Te döntésed. Számomra a szabadság azt jelenti, hogy tisztában vagyok azzal, hogy minden esetben dönthetek, hogyan élem meg az adott helyzetet. Bárhogyan dönthetsz, ez a választás a tied. Ebben segít az önismeret!