Hitelesség… Egész felnőtt létem meghatározó kérdése.
Mitől vagyok hiteles? Hogyan lehetek hiteles? Vajon az imposztor szindróma összefér a hitelességgel? Hogyan lehetek úgy hiteles, hogy közel húsz éve élek jól egy olyan szakmából, amit nem tanultam iskolában? Hogyan lehetek úgy hiteles egy olyan szakmában, amit iskolában, képzéseken tanulva, rengeteget gyakorolva sajátítottam el, de közel húsz évig mással kerestem a kenyerem?
Ezeket a kérdéseket gyakran vittem önismereti folyamatba megdolgozni, mert igen közel áll hozzám a téma. Ez egy kicsit személyesebb lesz…
Sok év másoktól kapott pozitív visszajelzése, és a saját hitelességem folyamatos fókuszban tartása hozta el végül azt az eredményt, aminek folytán ma már annak tartom magam. Ezalatt a sok év alatt táplálódott belém kívülről az, amit mások hitelesnek láttak bennem, és folyamatos visszajelzések, támogatások ellenére sem tudtam évekig integrálni magamba. Egyszer csak sikerült. Bár vannak még kérdések, de működik. Ez hosszú hosszú önismereti munka eredménye.
A hitelesség nem ott kezdődik, hogy jó vagy valamiben. A hitelesség nem ott kezdődik, hogy mindenki elégedett a munkáddal, és egyéb működéseddel. A hitelesség ott kezdődik, amikor ezt saját magadról el is hiszed.
Amikor az ember lefogy 42 kilót kemény diétával és folyamatos edzéssel, elkezdik őt követni, elkezdenek tanácsot kérni. Ez óriási felelősséggel jár, és néha félelmetes is. Félelmetes, mert sokszor még 78 kilósan is a 120 kilós éned néz ki a fejedből, és nem tudja, mit akar tőled az, aki az adott helyzetben felnéz rád. Mindig tökéletesnek maradni! Mindennap betartani az étrendet! Mindennap elmenni edzeni! Ha egy kiló feljön, akkor az már nem hiteles mások szemében. Vagy a saját magad szemében nem az? Ez egy véget nem érő küzdelem.
Ma már úgy vagyok vele, hogy megcsináltam – igen, a fenti 42 kilót én dolgoztam le magamról – viszont ha netalántán elgyengülök, vagy van egy sérülés, vagy egy húzósabb időszak akár a munka, akár más miatt kiesek a flowból, nem görcsölök rá, és nem esek abba a hibába, hogy rögtön a saját hitelességem kérdőjelezem meg. Hitelességem egyik pillére ma már, hogy el tudom fogadni, hogy most ez történt, így vagyok. Most ez így rendben van, viszont ahogy tudok, visszaállok a pályára és csinálom tovább. Mert a pályán érzem jól magam.
A hitelesség nem egyenlő a tökéletességgel. A hitelességnek inkább van köze ahhoz, hogy mennyire fogadom el saját magam, és azt a helyzetet, amibe éppen belecsöppentem. Szenvedek benne, vagy beleállok, és megvizsgálom, hogy most mi van. Ha megvizsgálom, ki tudok-e jönni belőle. Ki akarok-e jönni belőle?
És itt jön az a kérdés, hogy ha egyszer hiteles vagy, vajon az is maradsz? Ha teszel érte, akkor igen. Ha nem teszel érte, akkor megváltozhat. Sajnos ezt sem adják ingyen, na de az élet ettől szép. Ha nem tanulhatnánk, nem fejlődhetnénk, nem haladhatnánk meg az éppen akkori önmagunkat, akkor vajon mi másért vagyunk itt a Föld nevű bolygón?
Egyik szerepem az életmód coach, amely területen ez a kérdés rengetegszer felmerült – a fent leírtakból kiindulva. Vajon lehetek életmód coach úgy, hogy nincsen kockahasam? Vajon lehetek úgy életmód coach, hogy néha lecsúszik egy pizza? Vajon lehetek úgy… ? Sok a kérdés. Azok az emberek, akik megkeresnek, hasonló problémával jönnek hozzám, amin én is dolgozom. Mi lenne, ha a magam tökéletes mivoltában ott állnék velük szemben, és a saját ön nem elfogadásom terhét tenném rájuk? Hiszen, ha nincs kockahasam, nem vagyok elfogadható… ugye? Ha kockahasam van, de az ezért tett munka már annyira megterhel, hogy nem érzem benne jól magam, az vajon elfogadható? Önazonos? Hiteles? Szerintem nem. Pont, hogy ebben a folyamatban az elfogadásról van szó. Az önelfogadáson keresztül jutunk el addig a célig, ami később meg is változtathatja a kliens életét… és a ruhaméretét. Az, hogy nem a tökéleteset keressük, hanem azt az állapotot, amiben ő jól érzi magát.
Nekem ez a folyamat volt, ami nagyon erősen megmutatta, mi számomra a hitelesség, és ezt a hozzáállást tudom átvinni az élet más területeibe. A coaching más területeibe. Például a vezetőkkel való közös munkába.
Hitelesség számomra az, amikor belül jól vagyok, és ez kívül is látszik. Amikor szívből tudom kitenni a bennem lévő tudást, energiát, és azt kommunikálom, ami a mélyről jön.
Hiteles vagyok? A mostani válaszom az, hogy igen. A saját témáimban hiteles embernek tartom magam – ezáltal mások is annak tartanak. És ezt szívesen megmutatom bárkinek. Hátha arra a bárkire – akár rád – ez inspirálóan hat!
